Négy ülő alak. Kinyújtott karok, egymás felé forduló testek. Valaki egy másik ember kezével foglalkozik, mellette pedig egy láb kerül a figyelem középpontjába.
Ismerős lehet a kép: a masszázs történetéről szóló írásokban gyakran találkozhatunk vele. Az előző cikkben már felbukkant, most pedig megállunk előtte egy kicsit. Vajon tényleg masszázst látunk?
Mit látunk, és mit gondolunk hozzá?
A képen a kezek és a lábak kezelése jól felismerhető. A pontos mozdulatokat és a céljukat azonban már nehezebb megállapítani.
Masszőrként nekem is rögtön az érintés és a kezelés jut róla eszembe. Ez természetes asszociáció, de történelmi bizonyítékként önmagában kevés. Ahhoz, hogy megértsük a jelenetet, a környezetét és a hozzá kapcsolódó szövegeket is meg kell vizsgálnunk.
A Wikimedia Commons ezt az ábrázolást a manikűr és a pedikűr témájához sorolja. Érdemes tehát utánanézni, hogyan írták le azok, akik közelebbről tanulmányozták a sírt. [1]
Egy több mint százéves leírás nyomában
Jean Capart 1907-ben megjelent régészeti kötetében részletesen foglalkozott a sír jeleneteivel. A kéz- és lábkezelést bemutató alsó jelenetnél körömápolást írt le: egy ülő férfi lábujjait kezelik, mellette pedig egy másik ember kezét gondozzák.
Capart a jelenethez tartozó rövid párbeszédet is lefordította. Az ő értelmezésében a kezelésben részesülő férfi azt kéri, hogy ne okozzanak neki fájdalmat. A másik férfi megnyugtatja: úgy fog eljárni, ahogyan szeretné.
Ettől a jelenet hirtelen emberközelivé válik. Könnyű elképzelni azt a pillanatot, amikor valaki átengedi a kezét vagy a lábát egy másik embernek, közben pedig jelzi, mi kellemetlen számára.
A párbeszédet itt Capart korabeli értelmezése alapján idézzük fel, saját szavainkkal. [2]
Miért fontos a kép környezete?
Ankhmahor sírja az egyiptomi Óbirodalom VI. dinasztiájából származik. A fennmaradt díszítések között feliratok és emberi tevékenységeket bemutató jelenetek is találhatók. Egyetlen kiragadott részlet ezért csak keveset mond el az egészről. [3]
A feliratok arra emlékeztetnek, hogy a régi képekhez gyakran szöveges nyomok is tartoznak. Ezek értelmezése szakértelmet kíván: egy ma ismerősnek tűnő mozdulat más jelentést kaphat az eredeti környezetében.
Mit árul el nekünk ez a jelenet?
A képből önmagában nem állapíthatjuk meg, hogy a mai értelemben vett masszázst vagy talpreflexológiát látjuk. Ehhez több bizonyítékra lenne szükség.
Számomra az érdekessége abban rejlik, hogy figyelmesebb nézésre késztet. Először felismerni vélünk valamit, majd a forrásokat olvasva új kérdések merülnek fel. Mit csinálnak pontosan? Miért került ez a jelenet a sír falára? Mennyit értünk belőle a saját tapasztalataink alapján, és mennyit tudunk valóban igazolni?
A masszázs történetében számomra ezek a kérdések ugyanolyan érdekesek, mint egy-egy évszám vagy név.
A következő történeti részben a képektől az írott emlékek felé fordulunk: Indiába vezet az utunk, ahol azt vizsgáljuk meg, hogyan őrizhet meg egy későbbi kézirat sokkal régebbi tudást.
