Masszázstörténet

Ki találta fel a masszázst? – A kezdetek nyomában

Két páros kéz- és lábkezelést ábrázoló egyiptomi jelenete Ankhmahor sírjából.
Kéz- és lábkezelési jelenet Ankhmahor szakkarai sírjából. Az ábrázolt tevékenység pontos értelmezése külön figyelmet érdemel. · Wikimedia Commons · History of manicure · közkincsként jelölve.

Ki találta fel a masszázst? Egyiptomi ábrázolások, indiai szövegek és egy kínai kezelési ábra nyomán keressük a kezdeteket — és azt, mit tudhatunk meg biztosan a fennmaradt emlékekből.

Amikor masszírozok, néha eszembe jut: vajon hogyan kezdődött mindez? Ki volt az első, aki rájött, hogy a kéz érintése, a dörzsölés vagy a gyúrás segíthet egy másik embernek?

Jó lenne egyetlen nevet vagy helyszínt megjelölni. A fennmaradt emlékek azonban ennél sokkal érdekesebb történetet mesélnek. A masszázs számos keleti és nyugati kultúrában jelen volt, ezért a kezdeteket többfelé érdemes keresnünk. [1]

Egyiptom: egy kép, amely kérdéseket ébreszt

A masszázs történetéről olvasva gyakran találkozhatunk Ankhmahor szakkarai sírjának egyik jelenetével. Az ábrázoláson az egyik ember egy másik kezével foglalkozik, egy másik párosnál pedig a láb kerül a figyelem középpontjába.

Első pillantásra könnyű lenne azt mondani: itt már masszíroztak!

Csakhogy egy régi képet nem mindig lehet a mai fogalmainkkal egyértelműen értelmezni. A Wikimedia Commons a jelenetet a manikűr és a pedikűr témájához sorolja. Ezért önmagában nem tekinteném bizonyítéknak arra, hogy a mai értelemben vett masszázst vagy talpreflexológiát ábrázolja. [2]

Éppen ez teszi izgalmassá a történelmi nyomozást: külön kérdés, mit látunk, és mit tudunk biztosan megállapítani róla.

India: amikor a szövegek mesélnek

Indiában a képek mellett az írásos hagyományok is fontos nyomokat kínálnak. Az ájurvédikus szövegekben a masszázs a test gondozásához kapcsolódik, és az olajjal végzett kezeléseknek is helyük van ebben a hagyományban. [3]

Egy fennmaradt kézirat láttán azonban két különböző időre kell gondolnunk: arra, amikor az adott példány készült, és arra, amikor a benne őrzött szöveg kialakult. Egy későbbi másolat is továbbadhat sokkal régebbi tudást.

A kézirat tehát nem feltétlenül a kezdet pillanatát mutatja meg. Inkább abba enged bepillantást, hogyan őrizték és adták tovább az ismereteket.

Kína: egy kézábra nyomában

A kínai hagyományból egy különösen szemléletes emlék egy 1817-es kötetben található tuina-ábra. Gyermek tenyerét és alkarját mutatja, és kezelési útmutatások kapcsolódnak hozzá. A Wellcome Collection gyűjteményében ma is megtekinthető. [4]

Ez a kép már konkrétan a kézzel végzett kezelésről szól. A dátuma azonban a bemutatott kötethez tartozik: nem azt jelenti, hogy maga a hagyomány 1817-ben kezdődött.

Akkor ki volt az első?

Ezekből az emlékekből nem nevezhetünk meg egyetlen feltalálót. Különböző kultúrákban, eltérő elképzelések mentén találkozunk a test kézzel történő kezelésével.

Számomra ettől válik igazán érdekessé a masszázs története. Minden fennmaradt kép és szöveg egy újabb lehetőség arra, hogy közelebb kerüljünk a régi emberek világához.

A következő történeti cikkben az egyiptomi kéz- és lábkezelési jelenetet nézzük meg közelebbről. Mit árul el nekünk — és mely kérdések maradnak nyitva?

Gyermek tenyerét és alkarját ábrázoló kínai tuina-fametszet egy 1817-es kötetből.
Gyermek tenyerét és alkarját bemutató tuina-ábra egy 1817-es kínai kötetből. · Wellcome Collection · CC BY 4.0 · webes méretre kicsinyítve.

Források